Bekecsi Lovas Napok néven ment át a köztudatba az a hagyományos megemlékezés, amelyet évente megtartanak a Nyárád völgye emblematikus, a Bekecs 1080 méter magasan lévő csúcsán, ott, ahol gránitsírkő alatt hat honvéd alussza a hősök álmát. Kilátás a kápolnától – ezt a nyárádmenti tájat láthatták utoljára a bekecsi hősök.

Azért lett a rendezvény lovasnappá, mert itt találkoznak a megemlékezés alkalmából az erdélyi és anyaországi hagyományőrző huszárok képviselői, illetve a környékbeli, de távolabbi civilek is, akik hivatásos vagy műkedvelő szinten lovagolnak. A megemlékezés a néhány éve felépített kápolna mögötti csúcson kezdődött, a piros-fekete zászló felvonásával. Olyan zászló ez, amely csak a Bekecsé, ezt nem tűzik ki egyetlen intézményre sem, de színei üzennek.

A piros a vért, a fekete a földet és a gyászt jelenti, a zászló pedig azokra emlékeztet, akik vérüket adták ezért a földért. Az emlékező beszédek, történelmi visszatekintések után meggyújtották a lármafát, majd a résztvevők átvonultak a Körtövés mezején álló honvédsírhoz. Itt újabb rövid emlékezés után koszorúzásra került sor. A tucatnál jóval több hagyományőrző huszárcsoport, a vitézi rendek, a környékbeli önkormányzatok, egyesületek, intézmények és a fiatalok képviselői helyezték el az emlékezés virágait a sírnál. Ezt követően színpadra léptek a néptáncosok, énekesek, közben íjász- és barantabemutatókat is láthatott a közönség. Meggyújtották a lármafát – ezúttal nem vészt, hanem emlékezést jelzett